Camino del Norte: Bilbao – Llanes
5 DaysMitől működik Rabat fővárosként ilyen nyugodt ritmusban?
Rabat Marokkó egyik legkiegyensúlyozottabb városa. Egyszerre modern főváros és történelmi közeg, ahol az Atlanti-óceán közelsége folyamatosan alakítja a hangulatot.
Az utcákon természetesen keveredik az arab, andalúz és francia hatás. Régi kapuk, pálmafás sugárutak, piacok, kortárs galériák és tengerparti sétányok váltják egymást. Rabatban sokkal inkább az atmoszféra marad meg az emberben, mint a klasszikus turistaélmények.
Rabat könnyen élhető, nyitott és letisztult városérzetet ad, miközben erősen kapcsolódik Marokkó kulturális gyökereihez. Pár nap alatt jól érezhető, miért szeretik sokan hosszabb időre is. Van benne történelmi mélység, kortárs kulturális élet és egy olyan nyugalom, ami ritka a nagyvárosok között.
Nézd meg a részletes Útitervet ↓Rabat kalózvárosa: amikor a tenger irányította a kikötőt
Fun Fact
Rómaiak éltek a környéken
Rabat környékét rómaiak lakták, és ezt számos rom bizonyítja. Marokkó két fő római útjának egyike egészen az Atlanti-óceánig húzódik Chellah-ig (a római időkben Sala Colonia néven ismert), ahol még mindig láthatók a civilizáció által hátrahagyott ősi romok és oszlopok. Nemcsak a rómaiak éltek itt, korábban föníciaiak és karthágóiak is lakták.
Rabat nem mindig volt Marokkó fővárosa, sőt, csak valamivel több mint 100 éve a főváros.
Rabat 1912-ben lett Marokkó francia protektorátusának közigazgatási központja, majd a függetlenség után, 1956-tól Marokkó fővárosa maradt. A lakosság 1950-ben kevesebb mint 150 000 fő volt, ma pedig több mint 1,5 millió fő. Ez a főváros! Sokan általában Casablancát hiszik annak, nagyobb mérete és az azonos című filmből származó hírneve miatt. Azonban, a Casablanca című film nem Marokkóban forgott, és a történet nagy része sem valódi casablancai helyszíneken játszódott. A filmet teljes egészében az Egyesült Államokban vették fel, a Warner Bros. stúdióban, Burbankben.
Top Attractions/Essential Gear
Don't miss it
- Villa des Arts
- Mohammed VI Museum of Modern and Contemporary Art
- Kasbah of the Udayas
- Chellah
- Hassan Tower
- Mausoleum of Mohammed V
- Rabat Medina
- Andalusian Gardens
- Royal Palace of Rabat
What should you bring with you
- 1-1,5 l water
- Naptej, Kalap
- Hiking shoes
- Nyitottság, józanság
Stages
Még ha Irun felől, a baszk partvidéken át érkezel is meg ide, Bilbaót bűn lenne átrohanni. Ez a város Spanyolország egyik legnagyobb kulturális és építészeti csodája, amely az 1990-es években egy szürke, indusztriális kikötővárosból a modern művészet és a gasztronómia futurisztikus paradicsomává változott. Bilbao kilenc hídján végighaladva a város teljes története kirajzolódik: a középkori San Antón híd szűk kereskedelmi kapujától a Ribera and Merced legendás átkelőin át az Arenal and that Ayuntamiento forgalmas városi tengelyéig, egészen a modern Zubizuri, La Salve, Deusto és Euskalduna hidakig, amelyek már a kortárs Bilbao ipari és kulturális újjászületését jelzik a torkolati öböl felett.
Délelőtt: A hét utca és a hivatalos zarándok-kiindulópont
A napot a Casco Viejo-ban, a folyó keleti partján fekvő óvárosban kezded. Ez a negyed a Las Siete Calles (a hét utca) sűrű, 14. századi hálózata. A szűk, színes erkélyes házak adják a város hagyományos, kompakt magját. A hömpölygő tömeg mellett itt tisztán látható a baszk mindennapok saját ritmusa. Az óváros szívében álló gótikus Santiago Katedrális fontos állomás. Lépj be a kapuján, és kérd el az útlevélbe (Credencial) a bilbaói pecsétet.
Miután megnézted a Santiago Katedrálist, az óvárost elhagyva a Nervión folyó folyásirányát követő sétányra (Paseo de Uribitarte) fordulsz. Nagyjából tíz perc gyaloglás után feltűnik a Zubizuri. Santiago Calatrava hófehér, feszített ívű gyalogoshídja a radikális modernizáció első hullámával érkezett a városba. Sétálj át a csúszásgátló szőnyeggel borított üvegpadlóján: a híd közepéről tiszta panoráma nyílik a folyó kanyarulatára és a Guggenheim sziluettjére.
Délután: A titaniumba zárt kortárs művészet
Az óvárosból a Nervión folyó mentén kialakított zöld sétányon gyalogolsz át a modern belvárosba, az Abandoibarra negyedbe. Továbbhaladva a part mentén érkezel meg a Frank Gehry által tervezett Guggenheim Múzeumhoz. Az épület maga is egy monumentális szobor, amely a napfényben úgy csillog, mint egy óriási hal pikkelyei. A múzeum előtt Jeff Koons hatalmas virág-kutyája, Puppy, és Louise Bourgeois gigantikus bronzpókja, Maman köszönt.
A külső fotók után belépsz a Guggenheim Múzeum belső terébe. Erre a látogatásra szánj legalább egy bő 40-60 perces fókuszált belső sétát. Az épület odabent egy háromszintes, kaotikusnak tűnő, de mérnökien kiszámított labirintus. Nem kell művészettörténésznek lenni ahhoz, hogy értsd a tereket: Richard Serra gigantikus, hajlított acéllemez-szobrai (The Matter of Time) között sétálva a fémfalak sűrűsége, a visszhangok és a beszűrődő fények folyamatosan változtatják a térérzékelést. Ez a belső séta tökéletes szellemi felkészülés a zarándokútra, hiszen arra tanít, hogy merj elmerülni az ismeretlen terekben.
Miután kilépsz a múzeumból, a Nervión folyó partja egy valóságos szabadtéri építészeti kiállítássá változik, ahol a múlt indusztriális formái és a jövő dizájnja alkotnak különleges mixet. Közvetlenül a Guggenheim mellett magasodik a monumentális, zöldes szerkezetű La Salve híd. A híd lábához érve azonnal feltűnik Daniel Buren zseniális Arcos Rojos (Vörös ívek) című szoborinstallációja: a híd közepébe vágott, élénk piros, monumentális kapuk szinte világítanak a baszk égbolt alatt. Ha letekintesz a híd pilléreire, egy monumentális, 360 fokos élményt nyújtó, vibráló falfestmény fogad, amely a nyers betont igazi kortárs galériává emeli.
A sétányon továbbhaladva érsz a Puente de Deusto / Deustuko zubia híd alá, ahol a kortárs dizájn átvált a múlt századi mérnöki funkcionalitásba. A Puente de Deusto és a Puente del Ayuntamiento gyakran a chicagói mozgóhidak hagyományához kapcsolódik, ám a bilbaói mérnökök fontos inspirációt merítettek a korábbi sevillai mozgóhidakból is. A hidak alapozása önmagában mérnöki bravúr volt. Hatalmas vasbeton alaptesteket egy hajógyárban készítettek el, majd úsztatva vontatták fel a Nerviónon a végleges helyükre, ahol lesüllyesztették őket a folyómederbe. A bilbaói torkolati öböl felett épült billenőhidak acél szerkezetek, amelyek kiegyensúlyozott hídtáblái egy vízszintes tengely körül felemelkednek, hogy a hajóforgalom áthaladhasson.
A napot a Plaza Nueva neoklasszicista, zárt árkádsora alatt zárod. A helyi szokások szerint a zarándokút előtti utolsó estét érdemes bárról bárra járva, a pultokon sorakozó pintxos-okat (gourmet falatkákat) kóstolva töltened. Egy pohár fanyar baszk fehérbor (Txakoli) mellett itt elkaphatod a város energiáját, mielőtt másnap hajnalban Portugalete felé elhagyod a várost. A kiadós pintxos-vacsora utáni folyóparti séta a városháza épületével egyenesen a LATROUPE LA GRANJA, HOSTEL IN THE CENTER OF BILBAO felé vezet, amely tökéletes elhelyezkedése és zarándokbarát hangulata miatt a leginkább ajánlott szállás.
- Útvonal: Bilbao -> Cruces -> Retuerto -> Barakaldo -> Sestao -> Portugalete (átkelés a hídon) -> Playa de La Arena -> Pobeña (a tengerparti sétány kezdete) -> Cobarón (az utolsó baszk falu) -> Ontón (az első kantábriai falu) -> Baltezana -> Otañes -> Santullán -> Mioño -> Castro Urdiales.
Útvonal: Bilbao – Cruces – Retuerto – Barakaldo – Sestao – Portugalete (átkelés a hídon) – Playa de La Arena – Pobeña (a tengerparti sétány kezdete) – Cobarón (az utolsó baszk falu) – Ontón (az első kantábriai falu) – Baltezana – Otañes – Santullán – Mioño – Castro Urdiales.
Természetesen, ha a hosszú táv túl megerőltetőnek bizonyul, az út könnyen kettébontható.
A Camino del Norte első szakasza a modern baszk ipari múlt örökségétől vezet a korai középkor tengeri kereskedelmi központjáig. Az út a bilbaói torkolat mentén, Cruces, Retuerto és Barakaldo városias részén indul, ahol a 19. és 20. századi nehézipar alapozta meg a régió gazdasági erejét. Sestao után érkezel meg Portugalete városkába ahol a Puente Colgante de Vizcaya magasodik. A vashíd az UNESCO világörökség része, a korai ipari forradalom építészeti bravúrja, amely komppal és függőkosárral köti össze a folyó két partját.
A torkolaton való átkelés után a táj hirtelen fellélegzik. A Playa de Arena homokdűnéi után Pobeña halászfalu ad lehetőséget a befelé figyelésre és a tenger morajlására épülő, ritmikus sétára. Innen az út a Vía Verde ösvényén halad: ez egy egykori bányavasút sziklába vájt nyomvonala, ahol a múlt században még vasércet szállítottak a kikötőkbe, ma pedig a természet és az óceáni panoráma vette vissza a terepet.
Cobarón, az utolsó baszk falu után lépsz át Kantábria autonóm közösségébe, amelyet Ontón települése jelez. A zarándokút itt a belső, csendesebb agrártáj felé kanyarodik. Baltezana, Otañes, Santullán és Mioño völgyei és elszórt családi farmjai között a séta lelassul; a zöldellő legelők és a hagyományos kantábriai kőházak (casonas) nyugalmat árasztanak, támogatva a zarándoklat meditatív jellegét.
A táj kék-zöld uralmát az út során felbukkanó graffitik színes kavalkádja töri meg, modern kontrasztot adva a természet nyugalmának.
A harmincöt kilométeres gyaloglás Castro Urdiales kikötővárosában ér véget, amely a római korban Flaviobriga néven fontos kolónia volt. A város történelmi negyedében áll a 13. századi, gótikus Santa María templom, amely a baszk és kantábriai tengerészek védőszentjének épült. Mellette, a közvetlenül az óceáni sziklákra emelt középkori vár és a belsejébe épített modern világítótorony jelzi, hogy megérkeztél az egykori tengeri erődrendszer szívébe.
Útvonal: Castro Urdiales – Allendelagua – Cerdigo – Islares – Nocina – Pontarrón de Guriezo (fontos elágazás és pihenőhely) – Rioseco – Pomar – Lugarejos – Liendo (völgyben fekvő település) – Iseca Vieja – Hazas – Laredo. A legnagyobb emelkedő 200 méter magas lesz, amelyet 2,5 kilométer hosszan kell megmászni.
Castro Urdiales kikötőjéből indulsz, a vízből kiemelkedő sziklára épült gótikus templom és a világítótorony mellől. A városból kiérve azonnal neki is mész a Campijo felé vezető kaptatónak. A dombtetőn a sárga nyilak jobbra visznek: magad mögött hagyod a kempinget, és beérsz a csendes, vidéki házak közé.atározottan jobbra terelnek: magad mögött hagyod a kemping nyüzsgését, és beveszed magad a csendes, vidéki törpefalvak világába.
Földutakon jutsz el Allendelaguába. A falu szélén áll a kis San Marcos-templom, de ha felnézel a hegyoldalra, láthatod a régi allendelaguai vár romos falait is. Mezők és legelők mellett gyalogolsz tovább Cerdigo felé, aminek a központjában a San Juan-templom hűvös fala mellett tarthatod az első pihenőt.
Cerdigo után az aszfaltot felváltja egy bozótos növényalagút, ami egyenest a sziklás tengerparthoz vezet. Ezen a hullámverte sziklák feletti gyalogúton érsz be Islaresbe. A falut elhagyva feltűnik az Oriñón-estuárium, ahol az Agüera folyó torkollik az óceánba.
A hatalmas viadukt alatt átérve a sárga nyilak éles kanyarral bevisznek a szárazföld felé. Felgyalogolsz Nocina dombjára, majd a Guriezo-völgybe leérve Rioseco házai fogadnak a dombtetőn álló San Vicente de la Maza-templommal. Az út menti kőmosónál és a kútnál érdemes teletöltened a kulacsodat. A San Lorenzo-kápolna és a revillai San Blas-templom után éred el Pontarrón de Guriezo elágazását. Az Agüera folyó hídja és a Casa de la Riera után kezdődik a nap egyetlen igazán nehéz része.
Egy sűrű eukaliptuszerdőbe érsz, ahol egy 2,5 kilométeres, folyamatosan meredek emelkedőn kell leküzdened 200 méter szintkülönbséget. Miután felérsz a gerincre, a táj teljesen megváltozik: egy hangafűvel borított, lapos, magányos fennsíkon gyalogolsz át a La Peña de Las Abejas sziklatömbje előtt. Innen látni a Liendo-völgyet, ami a gyümölcsöseivel a szakasz legbékésebb része. Hazas-ba beérve a Nuestra Señora de la Asunción-templom hatalmas barokk kapuja jelzi a völgy központját.
Tarrueza csendes faluja után a La Arenosa felé emelkedsz, ahol a La Torre kilátóhelyről lenyűgöző panoráma nyílik előtted Laredo városára és a Treto-torkolatra. Innen meredeken ereszkedsz lefelé a történelmi San Lorenzo-kapuhoz and Szent Lélek-kápolnához. Lassan megérkezel Laredo óvárosának szívébe, amely a mai szakaszod végállomása.
31 kilométer gyaloglás után dobd le a hátizsákot a szálláson, és menj le a La Salvé hosszú, finomhomokos strandjára. Sétálj bele az óceánba, mert a hűvös víz teszi a legjobbat a fáradt lábaknak. Ha felfrissültél, térj vissza az óvárosba: a Benito Zarauz-palota, a Casa Vélez Cachupín és a Négy Évszak Palotája körüli utcák tele vannak tavernákkal. Ülj be az egyikbe egy tál friss halra vagy néhány helyi tapasra, és pihend ki az utat.
