A Camino de Gran Canaria 3 napos kalandja
3 DaysTop Attractions/Essential Gear
Don't miss it
- Santiago de Compostela
- Szent Jakab-katedrális (Catedral de Santiago)
- Plaza del Obradoiro
- 1. nap: Santiago – Negreira (A Pena)
- Ponte Maceira
- 2. nap: Negreira (A Pena) – Logoso
- Monte Aro
- Hospital folyó (pozasi és vízesései)
- 3. nap: Logoso – Finisterre
- Capilla de San Pedro Mártir
- Cruceiro da Armada
- Corcubión óvárosa
- Playa de Langosteira
- Faro de Fisterra
- +1 nap: Finisterre – Muxía
- San Martiño de Duio templom
- Playa de O Rostro
- Iglesia de San Estevo de Lires
- A Ferida emlékmű
- Santuario da Virxe da Barca
What should you bring with you
- 1-1,5 l water
- Naptej, Kalap
- Hiking shoes
- Elsősegély, gyógyszerek
- Kitartás
Úti info
-
León
-
6-7 h/nap
-
Albergue, Hostel
-
Szállásokon, kávézókban elérhető
-
Étterem, Kávézók
Stages

Az utazás a sziget déli csücskén magasodó Faro de Maspalomas világítótoronytól indul. Érdemes előre tervezni, mert az első hivatalos pecsétet adó látogatóközpont délelőtt 10:30-kor nyit, ami későbbi indulást jelent. Az első kilométer tengerparti idill a Dunas de Maspalomas dűnék és a pálmafás madárrezervátum mentén, zöld papagájok ricsajával a fák koronájában. A várost elhagyva a táj gyorsan vált. A turisták elmaradnak, egy száraz, köves folyómeder vezet befelé a sziget belsejébe. A GC-1 autópálya monumentális betonpillérei alatt elhaladva bukkan fel az első hivatalos fa útjelző tábla. A helyi szaxofonosok előszeretettel használják ki a hidak különleges akusztikáját a gyakorlásra.

Beérve a Barranco de Fataga sziklafalai közé, a terep kopárrá és kietlenné válik. A hőség ezen a déli oldalon nagyon erős, árnyék szinte nincs, vízvételi lehetőségre a falvakig kell várni. Az út mellett hosszan kísér egy régi kőakvadukt, amely egykor a hegyi vizeket szállította a part menti lakosságnak. Az ösvény meredeken és folyamatosan emelkedik a sziklás, kaktuszokkal teli területeken. Az út érinti az őslakos guancsok egykori hatalmas temetkezési helyét (Necrópolis de Arteara), bár a több mint kétszáz sírhalom mára teljesen beleolvadt a szürke sziklatengerbe.



Fataga fehér házai messziről látszanak a völgyben, a köves út hosszan kanyarog a célig. Az utolsó szakasz emelkedőit még kényelmesen, a délutáni világosban küzdöd le, így a sötétedés és a fejlámpás botorkálás egyáltalán nem fenyeget. Időben, még a naplemente előtt megérkezel Tunte (San Bartolomé de Tirajana) történelmi hegyi városába. Ennek köszönhetően bőven van időd elfoglalni a szállásodat, és nyugodtan besétálni a központba, amikor a hangulatos helyi éttermek és bárok még nyitva vannak. Az estét egy kiadós, meleg kanári vacsorával és egy pohár helyi borral zárhatod az egyik hangulatos teraszon. A hegyekben az este hűvössé válik, a magasság miatt itt mindig 5–8 fokkal kevesebb van, így előfordulhat, hogy miközben az óceánparton 25 fokos a levegő, Tejeda irányába haladva már csak 13 fokot mérhetsz.



- Útvonal: Bilbao -> Cruces -> Retuerto -> Barakaldo -> Sestao -> Portugalete (átkelés a hídon) -> Playa de La Arena -> Pobeña (a tengerparti sétány kezdete) -> Cobarón (az utolsó baszk falu) -> Ontón (az első kantábriai falu) -> Baltezana -> Otañes -> Santullán -> Mioño -> Castro Urdiales.
Bár a távolság rövidebb, a mai nap tartogatja a leglátványosabb és legnehezebb emelkedőket. 2. nap: Tunte (San Bartolomé de Tirajana) – Cruz de Tejeda
Reggel arra ébredsz, hogy a hegyekből felbukkanó napfény tiszta, éles fénnyel világítja meg a Caldera de Tirajana monumentális medencéjét. Indulás előtt érdemes felkeresned egy helyi pékséget, beszerezned a napközbeni sonkás-sajtos szendvicsedet (bocadillo), majd tenned egy rövid sétát a 17. századi alapokra épült Iglesia de San Bartolomé de Tirajana templom körül. Itt őrzik a feszülettel ábrázolt Szent Jakab (Santiago el Chico) szobrát, amelyet a legenda szerint galíciai tengerészek hoztak fel a hegyekbe, miután megmenekültek egy tengeri viharból.

A szűk, hangulatos utcákon keresztül hagyod el a várost, majd egy fenyvesekkel borított, friss illatú emelkedőn kapaszkodsz fel a Cruz Grande kilátópontig. Innen pazar, zavartalan kilátásod nyílik visszafelé, egészen a déli óceánpartig. Az igazi történelmi időutazásod a Paso de la Plata hágónál kezdődik: egy lenyűgöző, kőből kirakott, 1,5 kilométer hosszú meredek szerpentinen gyalogolsz felfelé, amelyet a 19. század végén egy helyi földbirtokos látomásának köszönhetően építettek ki, kiváltva a korábbi veszélyes hegyi ösvényeket.


A hegytetőre felérve belépsz a Reserva de la Biosfera de Gran Canaria területére, ahol a fenyőtűlevelekkel borított, puha talajon sokkal kényelmesebbnek fogod érezni a lépteidet. Az ösvénytől alig kétszáz méternyi plusz kaptatóra találod a Ventana del Nublo (a Felhő Ablaka) nevű természetes homokkő boltívet, amely a ragyogó kék égbolton tökéletes keretbe foglalja számodra a sziget szent monolitját, a Roque Nublo sziklát. Továbbhaladva érinted a Bailico erdei kempinget, majd az El Garañón elágazáshoz érsz.

Itt két opció közül választhatsz: ha a hivatalos, laposabb és lényegesen rövidebb útvonalon maradsz, akkor jobbra fordulsz. Ez a kényelmesebb, kiegyensúlyozott szakasz szinte végig szintben halad, és egy minimális ereszkedéssel közvetlenül a hegyvidéki csomópont és hágó, vagyis Cruz de Tejeda felé vezet. Ezen a biztonságos, fenyvesekkel övezett ösvényen haladva éred el a szakaszod végpontját.
Vagy a nehezebb, alternatív útvonalat választod a Los Hornos gát felé, amely a sziget legmagasabban fekvő, 1933-ban épült kőgátja. Ez a látványos leágazás meredeken vezet le a vulkáni kráter belsejében fekvő falvakhoz.

A megérkezés után a hegyvidéki este egészen sajátos, megnyugtató ritmust vesz fel. Ahogy a nap eltűnik a sziklák mögött, a tengerparti nyüzsgés után átélheted a csendes hegyi falvak valódi, zárt világát. Látva a sziget éghajlatának és tájainak ezt a hirtelen változását, azonnal megérted, miért is nevezik Gran Canariát Miniatűr Kontinensnek. Keress egy korrekt helyi éttermet a környéken. A nehéz, sablonos fogások helyett sokkal jobban fog esni egy zseniális, friss helyi halétel vagy egy tökéletesen elkészített steak, amit egy könnyű mediterrán salátával kísérhetsz. Egy karakteres vörösbor mellett pedig van időd végiggondolni a mögötted hagyott kaptatókat. Buen Camino!
Szálláslehetőség Centro de visitantes Degollada Becerra


Útvonal: O Logoso – Hospital – As Neves – San Pedro Mártir – Cruceiro da Armada – Cee – Corcubión – Vilar – Sardiñeiro – Calcoba – Fisterra – Faro de Fisterra
A zarándokút utolsó felvonása komoly taktikai döntéssel indul, amit még a falu utáni nagy körforgalomnál kell meghoznod, ahol a sárga nyilak kétfelé válnak. Választhatsz, hogy egyből a világ vége Finisterre felé veszed az irányt, vagy teszel egy kitérőt a muxíai Santuario da Virxe da Barca szentélyéhez. Ha a klasszikus, egyenesen Cee városa felé vezető utat követed, az utolsó civilizációs bázisod Hospital falva lesz. Egy hatalmas tábla figyelmeztet, hogy az itteni kávézó után Cee-ig semmilyen étterem vagy bolt nem lesz a következő órákban. Hospital egyébként a nevét az egykor itt működő, középkori zarándokkórházról kapta, és a közelében fekvő patakpart az ódon kőlapos vízimalommal, illetve az apró vízeséseivel igazi rejtett kincs.

A napi ritmusodat a belső órád és a gyomrod határozza meg. Amennyiben a későbbi indulás mellett döntesz, és kényelmesen megreggelizel Logosóban, számolnod kell azzal, hogy teli gyomorral, a már magasan járó, tűző napon kell leküzdened a nyílt szakaszok kaptatóit. Ha viszont a korai, hajnal előtti indulást választod, egy egészen másfajta, intenzív élményben lesz részed.
Három órán keresztül haladsz a sötét, misztikus erdő melett, ahol kizárólag a fejlámpád fénysugara mutatja az utat. Ebben a kora reggeli idősávban az erdő kifejezetten ijesztő arcát mutatja, különösen, amikor elgyalogolsz Vákner mellett. A fák takarásából hirtelen kibukkanó, közel öt méter magas bronzszobor Cándido Pazos alkotása, és Spanyolország legelső vérfarkas-szobra. A dús galíciai erdőkben az 1400-as évek végén falkaszámra látták ezt a félelmetes fenevadat, a sötétben a szobor mellett elhaladva pedig önkéntelenül is felgyorsulnak a lépteid, miközben szorítasz, hogy a régi legendák ne váljanak valóra. Brrrr.

A kora hajnali menetelésért a megváltást Corcubión városa hozza el. Galícia nem a korán kelőkről híres, kilenc óra előtt szinte semmi sincs nyitva, így mire leérsz a hegyekből a tengerpartra, a cafeteria Pazo nyitott ajtói és a reggeli napsütésben felszolgált mennyei reggeli jelentik az igazi túlélést.


A nap legszebb pillanata, amikor a Cruceiro da Armada kőkeresztjét elérve, a magasból végre megpillantod az Atlanti-óceán végtelen, kék csíkját. Innen az ösvény már a drámai szépségű Halálpart (Costa da Morte) mentén kanyarog. Cee és Corcubión hangulatos utcái után a Langosteira strand puha homokján sétálva érkezel meg Fisterra halászvárosába. Az út azonban nem itt ér véget. Egy utolsó, bő 3 kilométeres aszfaltos gyaloglással fel kell kapaszkodnod a sziklaszirten álló Finisterre-fok világítótornyához (Faro de Fisterra). Itt, a legendás 0,0-s kilométerkőnél, az egykori pogány napoltár, az Ara Solis helyszínén zárul be a kör. A zarándokok a mai napig itt hagyják egy-egy személyes tárgyukat a múlt elengedéseként, miközben az óceánba bukó naplementét nézve megérkeznek az út fizikai és spirituális végpontjára.




Útvonal: Fisterra – San Martiño de Duio – O Rostro – Lires – Morquintián – Facho de Lourido – Praia de Lourido – Muxía
Bár Fisterra és Muxía között busszal is átjuthatsz, a két végpontot gyalog összekötő út egészen más jelentéssel bír. Sok zarándok szerint a Camino igazi lezárása itt történik meg, a vad és titokzatos Costa da Morte vidékén. Ez a szakasz egyfajta átmenet a befejezés és az új kezdet között. Santiago az érkezés helye, Fisterra és Muxía pedig lehetőséget ad arra, hogy a megtett út élménye leülepedjen benned.

Az első kilométereken talán arra számítasz, hogy végig az óceán partján haladsz majd. Az útvonal a várakozásokkal ellentétben nem végig az óceán partján, hanem nagyrészt a szárazföld belsejében, csendes, sűrű erdőkön és eldugott galíciai falvakon keresztül vezet. A táv természetes középpontja Lires. A falu nagyjából félúton helyezkedik el, ezért sokan itt tartanak hosszabb pihenőt vagy akár itt is szállnak meg. A település régóta a zarándokok fontos állomása, ahol több albergue, családias bár és étterem várja az érkezőket. Ha kényelmesebb tempóban szeretnéd teljesíteni a szakaszt, Lires ideális hely arra, hogy két napra oszd az utat. Egy nyugodt este a faluban gyakran többet ad, mint néhány plusz kilométer.

Lires után az út tovább hullámzik a galíciai dombok között. Morquintián környékén a táj egyszerű szépsége kerül előtérbe: kőházak, gondosan művelt kertek, mohos falak és évszázadok óta használt ösvények kísérik a lépteidet. Itt könnyen előfordulhat, hogy hosszú ideig egyedül haladsz, miközben a természet hangjai töltik be a csendet.

Muxía határába érve a táj drámai fordulatot vesz, ahogy megpillantod a Praia de Lourido látványos, vadparti szakaszát. A turisták által ritkán látogatott, hullámok áztatta homokos part felett magasodik a luxuskivitelű Parador Costa da Morte szálloda, ahonnan az ösvény egyenesen bevezet a csendes halászfalu szívébe. A hivatalos zarándokút a tengerparti szikláknál, a monumentális, villámcsapást szimbolizáló A Ferida emlékmű melletti 0,0-s kilométerkőnél ér véget.
A Ferida egyetlen, középen kettévágott függőleges tömbből faragott mű hasadékos formája egy nyílt sebet szimbolizál, amelyet a 2002-es Prestige olajszállító tartályhajó katasztrófájának emlékére készítettek.


Muxía maga a csoda, az itteni naplemente olyan elemi erővel bír, hogy örökre beleég a retinádba. A falu végén, a hullámok által ostromolt sziklákon áll a Santuario da Virxe da Barca szentély, amelyhez a Camino egyik legszebb legendája kötődik. A történet szerint Szent Jakab apostol itt ült elcsigázottan és elkeseredetten a pogány partokon, mert úgy érezte, kudarcot vallott a térítéssel. Ekkor a tengeren egy kőből lévő bárka jelent meg, amelyben a Szűzanya utazott, hogy bátorítsa és megáldja az apostolt, a hajó maradványai pedig hatalmas, lapos sziklákként ma is ott fekszenek a templom előtt. Az élményt a helyi pap teszi teljessé, aki esténként egy megható szertartás keretében személyesen áldja meg a világ minden tájáról ideérkező zarándokokat.



A spirituális utazás után a hazatérés már a gyakorlati részről szól. Muxíából naponta több közvetlen autóbusz indul Santiago de Compostelába, így a saját tempódhoz igazíthatod a visszautazást. A legkorábbi járatok általában kora reggel indulnak, emellett délutáni és esti összeköttetések is rendelkezésre állnak. A menetidő nagyjából 1 óra 45 perc és 2 óra között alakul, ezért akár egy nyugodt reggeli után is kényelmesen visszatérhetsz Santiago de Compostelába.
A Monbus járatára érdemes előre jegyet venni 6.85 €, mert a busz gyorsan megtelik, és így könnyen lemaradhatsz.
A leggyakoribb indulások:
06:15 → 08:00 (kb. 1h45, közvetlen)
15:15 → 17:00 (kb. 1h45, közvetlen)
17:00 → 19:48 (kb. 2h45, közvetlen vagy több megállóval)
Muxía: általában Rúa Mariña / Porto Santiago: Estación de Autobuses (buszállomás)







