19dec
Életmód, Tudatos séta
A mikroszokások ereje – A háztömbtől a Caminóig
Miért hatékony a sötétedés előtti és a reggeli séta? A fizikai aktivitás
Teodora Frenyo
10K Sétálj és Változz! alapító
Mindig azt szoktuk mondani, hogy az élet egy utazás. Az enyém sokáig nem utazás volt, hanem menekülés, túlélés és állandó harc. Ha visszatekintek a gyermekkoromra, a beteges szó nemcsak a testemre, hanem a környezetemre is igaz volt. Egy elszigetelt, merev vallásos családban nőttem fel, miközben a testem folyamatosan küzdött: a felső tagozat előtt többet voltam szanatóriumokban és gyógyintézményekben, mint az iskolában.
A felnőttkorom eleje a végletekről szólt: a féktelen hedonizmust hosszú útkeresés követte. Miközben hivatásként designer-ként építettem a karrierem, a magánéletemben egyedülálló, örökbefogadó szülőként próbáltam helytállni, és emellett hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásával, művészetterápiával foglalkoztam. Adni akartam, mert a lelkem mélyén én is szomjaztam a törődésre.
Jól akarok élni.
A valódi töréspont 38 évesen jött el, az orvosom közölte a diagnózist: közepesen súlyos méhnyakrák. Akkor felismertem, hogy nem lehetek örökké Jean d’Arc, aki egyedül, a széllel szemben harcol az egész világ ellen. Tudatosult bennem, hogy a mártíromság nem egyenlő a fejlődéssel – ideje volt letennem a fegyvert.
Külső segítségre volt szükségem, és ekkor hoztam meg életem legfontosabb döntését: a gyógyulás és a fejlődés útjára lépek. Mert egyetlen, tiszta cél lebegett a szemem előtt: JÓL AKAROK ÉLNI.
Ez a jólét nem a Dior-ruhákról vagy a luxusról szól – bár designer-ként ezt a részét is nagyon kedvelem és értékelem. Ez a valódi lelki jóllét. Úgy akarok felébredni és lefeküdni minden áldott nap, hogy tudom: hasznos vagyok, jól vagyok, és a jelenlétemmel jobbá teszem a világot.
És hogy jön ide a tudatos séta?
Amikor a testem és a lelkem is romokban hevert, én MINDENT kipróbáltam. Futottam maratont, thai boxoltam, jártam pszichodrámára és családállításra. Amennyi önsegítő könyvet elolvastam meg amennyi kurzust elvégeztem, azzal a Dunát lehetne rekeszteni. De a nagy megvilágosodásom valójában pofonegyszerű: a JELEN pillanatot nem olvasni kell, hanem megélni. Kicsit olyan ez, mint a sport meg a szex. Lehet róluk száraz szakirodalmat bújni, taktikákon meg elméleti oktatóvideókon pörögni a sötétben, de amíg csak olvasol róluk, lemaradsz a lényegről.
A jelenlétet érzed, nem analizálod.
Egy olyan belső agyzajjal éltem, amit képtelenség volt lekapcsolni. Végül az egyéni pszichológiai konzultációk mellett a legegyszerűbb, legősibb mozgásforma hozta el nekem a megváltást: a séta. Az az egyszerű öröm, amikor valamit tudatosan és teljesen céltalanul csinálunk. *
*Az itt leírt gondolatok és tapasztalatok nem minősülnek orvosi tanácsadásnak, és semmilyen önsegítő módszer nem helyettesíti a szakszerű orvosi vagy terápiás ellátást.
A tudatos jelenlét.
A tudatos séta lett az én dinamikus meditációm, a gyógyszerem és a belső békém kulcsa. Megtanított arra, hogyan kapcsolódjak össze a testemmel, hogyan csendesítsem le a tomboló elmémet, a mentális hiperaktivitást, és hogyan találjam meg a stabilitást a lábam alatt akkor is, amikor körülöttem minden bizonytalan. A titok nem a gondolatok kiirtása, hanem az, hogy a pusztító pörgésből teremtő energiát csináljunk.
Ma már nemcsak túlélő vagyok, hanem valaki, aki megérkezett önmagához. Azért vagyok itt, hogy megmutassam neked: bárhonnan fel lehet állni, és a legnagyobb viharból is vezet út a békébe. Ha készen állsz arra, hogy magad mögött hagyd a belső csatáidat, és lépésről lépésre megérkezz a saját, harmonikus életedbe, tarts velem.
A tudatos séta lényegében a jelen pillanat megélését jelenti, miközben a természetben, kijelölt ösvényeken vagy akár városi parkokban gyalogolunk. A nehézségi szintje rendkívül változó lehet: a helyi zöldövezetekben tett csendes, meditatív sétáktól kezdve a távoli, vadregényes tájakon zajló, elmélyült többnapos utakig terjedhet. A tudatos séta nem csupán fizikai testmozgás vagy pontból pontba jutás; ez egy belső utazás, amely során aktívan kapcsolódunk a természettel, a saját testünk jelzéseivel, miközben tudatosan kizárjuk a mindennapi stresszt, a képernyők zaját és a rohanó kötelezettségeket.
A tudatos séta elkezdéséhez nincs szükség drága felszerelésre vagy bonyolult előkészületekre. A lényeg nem a megtett kilométerekben vagy a tempóban rejlik, hanem a figyelem és a jelenlét minőségében.
19dec
Életmód, Tudatos séta
A tiszta jelenlét tere
Az emberek mára olyan helyekre vágynak, ahol a természet ereje rákényszeríti őket,
19szept
Életmód, Tudatos séta
A tudatos séta kvintesszenciája
A tudatos séta alapja a szándékos jelenlét: gyaloglás a természetben úgy, hogy
Már bejáratott cipő: Ne most avasd fel az új csukádat. Egy kényelmes edzőcipő vagy egy sima, bevált utcai cipő tökéletes, nem kell túrázó szettben feszíteni.
Réteges cuccok: Olyan ruhát dobj fel, amiben nem feszengsz, és amit könnyen le- vagy felvehetsz, ha változik az idő.
Telefon szünet: Lődd le a képernyőt, dugd el a mobilt a táskád mélyére, és hagyd a fülest is. Így nem a képernyőt vagy a podcasteket bámulod/hallgatod, hanem tényleg ott vagy a pillanatban.
Felkészülés
Állj meg egy másodpercre: Húzd ki magad, engedd le a vállaidat, és fújd ki a levegőt.
Döntsd el, miért mész: Ez a séta a kikapcsolódásról és a tisztánlátásról szól. Hagyd elsimulni a gondolataidat, és engedd át magad a mozgásnak.
Kikapcsolod a Robotpilótát: Alapesetben a tested megy, az agyad meg teljesen máshol jár (a tegnapi vitán, a holnapi határidőn vagy a teendőlistádon). A tudatos séta simán annyi, hogy a fejedet is visszahozod oda, ahol a tested van.
- Ténylegesen jelen vagy: A tudatos séta nem valami új keletű, csodálatos, spanyolviasz-szerű felfedezés, hanem a legelemibb emberi létezésünk visszaszerzése. Megint elneveztünk angolul meg fancy szavakkal valamit, amit az élet egyszerűen elvett tőlünk. A 21. században a séta azért lett luxus, mert a világunk elképesztően felgyorsult. Felszállsz a gépre, és három óra múlva egy másik kultúrában, más nyelvi környezetben, más valutát számolva kászálódsz ki. A fizikai tested megérkezett, de az agyad még az átszállásnál lemaradt. Nem adjuk meg magunknak az átmenetek időtartamát, a természetes lassulást.
Úgy 70 éve nagyinak a szőlőbe menet nem volt Spotify-listás fülhallgatója meg percenkénti értesítése. Voltak a léptek, a csend, a nótázás meg a párhuzamos gondolatok. A napnak volt egy emberi léptékű, természetes ritmusa.Ma meg elektromos rollerezünk, beülünk a Ferrariba, száguldunk a TGV-n és csodálkozunk, hogy estére szétesik az idegrendszerünk. Amikor csak úgy elindulsz gyalog, az szinte egy csendes lázadás. Meg is fogják kérdezni: „Miért sétálsz? Elromlott a kocsi? Nincs scootered?”
A tudatos séta a legelemibb mozgásformánk, ahol a tested és a fejed végre azonos sebességgel halad. A szuperexpresszek meg a fénysebességű világ közepén a gyaloglás a legegyszerűbb módja annak, hogy visszavedd az irányítást a saját időd felett.Nincs szükség magyarázkodásra. Csak lépj ki az ajtón, és menj.
teo@10kwalk.com
