A kezdetek - 10KWalk – Tudatos séták a világ körül

Teodora Frenyo

10K Sétálj és Változz! alapító

Mindig azt szoktuk mondani, hogy az élet egy utazás. Az enyém sokáig nem utazás volt, hanem menekülés, túlélés és állandó harc. Ha visszatekintek a gyermekkoromra, a beteges szó nemcsak a testemre, hanem a környezetemre is igaz volt. Egy elszigetelt, merev vallásos családban nőttem fel, miközben a testem folyamatosan feladni készült a harcot: túléltem egy kullancs okozta vírusos agyhártyagyulladást és a Hepatitis C-t is. A felső tagozat előtt többet voltam szanatóriumokban és gyógyintézményekben, mint az iskolában.

A felnőttkorom eleje a végletekről szólt: a féktelen hedonizmust hosszú útkeresés követte. Miközben hivatásként designer-ként építettem a karrierem, a magánéletemben egyedülálló, örökbefogadó szülőként próbáltam helytállni, és emellett hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásával, művészetterápiával foglalkoztam. Adni akartam, mert a lelkem mélyén én is szomjaztam a törődésre.

Jól akarok élni.

A valódi töréspont 38 évesen jött el, az orvosom közölte a diagnózist: közepesen súlyos méhnyakrák. Akkor felismertem, hogy nem lehetek örökké Jean d’Arc, aki egyedül, a széllel szemben harcol az egész világ ellen. Tudatosult bennem, hogy a mártíromság nem egyenlő a fejlődéssel – ideje volt letennem a fegyvert.
Külső segítségre volt szükségem, és ekkor hoztam meg életem legfontosabb döntését: a gyógyulás és a fejlődés útjára lépek. Mert egyetlen, tiszta cél lebegett a szemem előtt: JÓL AKAROK ÉLNI.
Ez a jólét nem a Dior-ruhákról vagy a luxusról szól – bár designer-ként ezt a részét is nagyon kedvelem és értékelem. Ez a valódi lelki jóllét. Úgy akarok felébredni és lefeküdni minden áldott nap, hogy tudom: hasznos vagyok, jól vagyok, és a jelenlétemmel jobbá teszem a világot.

És hogy jön ide a tudatos séta?

Amikor a testem és a lelkem is romokban hevert, én MINDENT kipróbáltam, és a „mindent is” hajszoltam. Futottam maratont, thai boxoltam, jártam pszichodrámára és családállításra. Amennyi önsegítő könyvet elolvastam és kurzusok garmadáját elvégeztem, azzal a Dunát lehetne rekeszteni. De a nagy megvilágosodásom valójában pofonegyszerű: a JELEN pillanatot nem olvasni kell, hanem megélni. Kicsit olyan ez, mint a sport vagy a szex. Lehet róla szakkönyveket bújni a sötétben, de maradjunk annyiban, hogy a gyakorlatban azért mégiscsak jobb.

Egy olyan belső agyzajjal éltem, amit képtelenség volt lekapcsolni. De! Egy kreatív elme agyalni akar, ez a dolga. Ha a világ legnagyobb koponyái nem lettek volna ilyen csillapíthatatlanul pörgős, neurotikusan kíváncsi zsenik, ma se villanyáramunk nem lenne, se Da Vinci-remekműveink.

Végül az egyéni pszichológiai konzultációk mellett a legegyszerűbb, legősibb mozgásforma hozta el nekem a megváltást: a séta. Az az egyszerű öröm, amikor valamit tudatosan és teljesen céltalanul csinálunk.

A tudatos jelenlét.

A tudatos séta lett az én dinamikus meditációm, a gyógyszerem és a belső békém kulcsa. Megtanított arra, hogyan kapcsolódjak össze a testemmel, hogyan csendesítsem le a tomboló elmémet, a mentális hiperaktivitást, és hogyan találjam meg a stabilitást a lábam alatt akkor is, amikor körülöttem minden bizonytalan. A titok nem a gondolatok kiirtása, hanem az, hogy a pusztító pörgésből teremtő energiát csináljunk.

Ma már nemcsak túlélő vagyok, hanem valaki, aki megérkezett önmagához. Azért vagyok itt, hogy megmutassam neked: bárhonnan fel lehet állni, és a legnagyobb viharból is vezet út a békébe. Ha készen állsz arra, hogy magad mögött hagyd a belső csatáidat, és lépésről lépésre megérkezz a saját, harmonikus életedbe, tarts velem.

A tudatos séta lényegében a jelen pillanat megélését jelenti, miközben a természetben, kijelölt ösvényeken vagy akár városi parkokban gyalogolunk. A nehézségi szintje rendkívül változó lehet: a helyi zöldövezetekben tett csendes, meditatív sétáktól kezdve a távoli, vadregényes tájakon zajló, elmélyült többnapos utakig terjedhet. A tudatos séta nem csupán fizikai testmozgás vagy pontból pontba jutás; ez egy belső utazás, amely során aktívan kapcsolódunk a természettel, a saját testünk jelzéseivel, miközben tudatosan kizárjuk a mindennapi stresszt, a képernyők zaját és a rohanó kötelezettségeket.