Útvonal: Hospital de Órbigo – Villares de Órbigo – Santibáñez de Valdeiglesias – San Justo de la Vega – Astorga – Valdeviejas – Murias de Rechivaldo – Santa Catalina de Somoza – El Ganso
Természetesen, ha a hosszú táv túl megerőltetőnek bizonyul, az út könnyen kettébontható.

Az igazi belső fejlődés mindig ott kezdődik, ahol a megszokott terepet magunk mögött hagyva egy teljesen új kulturális és földrajzi mikroklímába lépünk át. A bizonytalanságtól való félelem sokszor megbénítja a haladást, a fizikai helyváltoztatás viszont azonnal átírja a mentális gátakat, és cselekvésre kényszerít. A Hospital de Órbigo és El Ganso közötti 30 kilométeres szakasz ezt az éles váltást modellezi, amikor a zarándok a termékeny folyóvölgyből elindul a hegyvidéki maragató* kultúra szívébe. A napod első szakaszát Villares de Órbigo és Santibáñez de Valdeiglesias mezőgazdasági vidékein teljesíted, ahol a csendes, vörös földes utak ritmusa segít a belső fókuszod megteremtésében.
*A maragató kifejezés a León tartományban található La Maragatería ősi történelmi régió sajátos kulturális és etnikai csoportjára utal. Hagyományosan vándorló kereskedőkről és öszvérhajcsárokról van szó, akikről egy különleges, fordított sorrendben fogyasztott húsétel, a Cocido Maragato is elnevezést kapott.

San Justo de la Vega magasságában feltűnik a horizontodon Astorga, a történelmi püspöki székhely, amely zseniális építészeti kontrasztjaival radikális váltást jelent számodra a vidéki magány után. Átsétálsz a vasúti felüljárón, és a meredek Puerta de Sol emelkedőjén jutsz be a történelmi magba, ahol a római kori városfalak azonnal körbeölelnek. Először a főtérre (Plaza Mayor) érsz be, a barokk városháza (Ayuntamiento de Astorga) elé, ahol a toronyóránál két maragató népviseletbe öltözött báb, Colasa és Perico üti a félórákat. Ha húsvéthétfőn vagy itt, a térről a szűk kőutcákon át követheted a menetet közvetlenül a püspöki negyedbe, ahol a város két legfőbb monumentális látványossága szorosan egymás mellett áll.

A vöröses homokkőből épült, faragványokkal teli székesegyház (Catedral de Santa María de Astorga) mellett közvetlenül Gaudí neogótikus, fehér gránitból emelt Püspöki Palotája magasodik, amely mesebeli, bástyás kastélyként uralja a teret.

Miután végigsétáltál a fal menti sétányon (Paseo de la Muralla), a San Francisco-zárda (Convento de San Francisco) érintésével jutsz el a gasztronómiai negyedbe, így a város tökéletes helyszín a fizikai és spirituális tankolásodra egy Limonada mellett, mielőtt elhagyod a városi kényelmet. A leóni régió és Astorga környékének autentikus húsvéti itala a leóni limonádé. Nevével ellentétben ez egy hagyományos, alkoholos borkoktél, amelyet kifejezetten a nagyhét (Semana Santa) idején készítenek és fogyasztanak a helyiek.

Astorga falait elhagyva az Hermitage Ecce Homo mellett haladsz el Valdeviejas határában, majd az utad egyenesen Murias de Rechivaldo hamisítatlan kőházai közé vezet. Santa Catalina de Somoza felé veszed az irányt, a távolban egy rozsdás vaskapu sziluettje jelzi a határozott irányt. Megérkezve El Ganso szélére, már messziről feltűnik a falu templomtornya. A településre beérve a hagyományos építészet kőházai fogadnak, palatetővel és masszív fa kapukkal, amelyek egykor a helyi fuvarosok szekereit fogadták be.

Útvonal: El Ganso – Rabanal del Camino – Foncebadón – Cruz de Ferro (Vaskereszt) – El Acebo – Riego de Ambrós – Molinaseca

Még szinte vaksötét van, amikor El Gansóban hátadra kapod a zsákot. A levegő hűvös, a falu szélén az aszfalton még csak a saját lépteid ritmusa visszhangzik. Tudod, hogy ma nagy nap lesz: jön a hegy. Elhaladsz egy-két árnyék mellett, felhangzik a tompa, kötelező, mégis megnyugtató Buen Camino, és mész tovább a sötétben. Ha csak a tempót hajszolod és a kilométereket darálod, semmit nem értesz az egészből.

Az első bázis Rabanal del Camino. Áthaladsz rajta, mert túl korán van, a kávézók még zárva. Rabanal után az út meredekké válik. A következő állomás Foncebadón, egy egykori középkori romváros, amit a zarándokturizmus mára teljesen újjáélesztett. Az egykor elhagyatott kőházak helyén ma egy kifejezetten otthonos, barátságos kis falu fogad, ami tökéletes bázis a csúcs előtti utolsó rohamra.

A Cruz de Ferro (Vaskereszt) jelentősége mindennemű ezoterikus vagy vallási pátosz nélkül, tisztán történelmi, gyakorlati és pszichológiai tényekre lefordítva: a Camino fizikai és szimbolikus csúcspontja. Ez a Francia Út legmagasabb pontja (körülbelül 1500 méteren). Egy egyszerű fagerenda egy vaskereszttel, amely egy embermagasságú, zarándokok által hordott kövekből álló domb (úgynevezett amilladoiro) közepén áll. A Cruz de Ferro nemcsak a belső terhek, hanem a fájdalmas búcsúk helye is. Odalépsz, leteszed a saját kövedet – legyen az egy szeretted emléke, egy lezárt életszakasz, vagy egyszerűen csak az út fizikai teljesítése –, majd továbbindulsz. Az egódnak nincs energiája szerepet játszani.

A Cruz de Ferro után jön a feketeleves, a brutális lejtő Molinasecáig. Eddig mindenki, akit megkérdeztem, ezt a szakaszt nevezte a legnehezebbnek, és másodjára is csak azt tudom mondani: embert próbáló. Bár láthatsz olyanokat, akik szinte leszaladnak az éles, mozgó köveken, ne feledd, hogy a caminózók egy százaléka sem profi terepfutó. Nem kell felvenned a versenyt senkivel. Csak lassan, nem sietősen – figyelj minden lépésre, és kíméld meg a lábaidat, mert a térdednek és a bokádnak itt minden méterért meg kell küzdenie. Ha pedig úgy érzed, hogy nem bírják az ízületeid, egy pillanatig se szégyelld: nem véletlenül látsz lépten-nyomon taxi-hirdetéseket az út mentén, rengetegen döntenek úgy, hogy inkább kocsiba szállnak ezen a szakaszon.

A hardcore szakasz után vagy megpihensz El Acebóban, mint sokan mások, vagy… mivel a nap fele még hátra van, és nem készültél ki teljesen, mész tovább Molinasecáig, mert ott aludni és kelni az igazi élmény. El Acebo óriási előnye, hogy pont a brutális lejtő végén nyújt menedéket. Egy gyönyörű, tradicionális kőházakból álló, faerkélyes hegyi falu, ahol megállhatsz kifújni magad, ihatsz egy kávét, és ha a lábaid már felmondták a szolgálatot, itt biztonságban megálljt parancsolhatsz a napnak.

Ha maradt még benned szusz, a terep innen egy folyamatos, meredek és sziklás lejtő Riego de Ambrósig. Ez a vad, érintetlen tájba ágyazott, hangulatos 12. századi falu kevesebb szállást és több helyi otthont rejt, a közepén az Ermita de San Sebastián kápolnával. Innen túrabotjaidra támaszkodva egy újabb kíméletlenül meredek, sziklás és egyenetlen ösvényen haladsz lefelé a völgybe. Molinaseca peremére érve megpillantod az Iglesia de San Nicolás de Bari tornyát – ahol pecsételhetsz is –, de a falu eléd táruló, gyönyörű látványára nem lehet felkészülni.

Molinaseca ugyanis elképesztően menő hely, ami minden szenvedésért kárpótol. A monumentális római kori kőhíd lábánál, a Río Meruelo felduzzasztott, kristálytiszta vizében zarándokok és helyiek együtt áztatják a lábukat. A meredek ereszkedő után mindenki a folyóparti kávézókba és a patinás, fagerendás utcák kiülős helyeire költözik: a szuper éttermek és hangulatos tapas bárok tökéletes helyszínt biztosítanak, hogy egy pohár borral megünnepeld a túlélést.

Útvonal: Molinaseca – Campo – Ponferrada – Columbrianos – Fuentesnuevas – Camponaraya – Cacabelos – Pieros – Villafranca del Bierzo – Pereje – Trabadelo

Molinasecát elhagyva az első kilenc kilométeres etap gyorsan telik, de tartogat egy titkot, ami mellett a legtöbben elrohannak. Campo településére érve egy tökéletesen járható ösvény vezet le balra. Ez az út a város egyik kevésbé ismert emlékéhez, a Fuente Romana de Campo forráshoz kalauzol. A bizonytalan eredetű, de valószínűleg késő római kori boltozatos építmény magasan a jelenlegi ösvény szintje alatt található, ezért egy kis figyelmet kell fordítanod arra, hogy megtaláld. Ez a kút a múltba repít minket, emlékeztetve arra, hogy közel 2000 éven át őseink és a Camino de Santiago-t bejáró több ezer zarándok itt frissült fel. 

Ahogy mész tovább Ponferrada felé, az időjárás hozza a tipikus északi formáját: miközben csepeg az eső, a felhők mögül áttörő napfényben egy hatalmas szivárvány feszül az út menti, lilaakáccal benőtt, omladozó kőházak fölé.

Beérve Ponferradába elhaladsz a templomosok monumentális vára, a Castillo de los Templarios mellett, de a város igazi arca akkor tárul fel, amikor gyalogosan átvágsz rajta. A vár után a szűk, patinás utcák következnek, ahol a régi házak homlokzatán kőbe vésett nemesi címerek és míves kovácsoltvas erkélyek alatt sétálsz el. Ahogy követed a sárga nyilakat, a történelmi belváros után, Ponferrada Compostilla negyedében elhaladsz a La ermita de la Virgen de Compostilla kápolna mellett.

Nem sokkal messzebb, már a kifelé vezető úton egy gyönyörűen faragott, magas kőkereszt, egy tradicionális cruceiro mellett haladsz el, a feszület kettős arculatú, ami nagyon gyakori a zarándokutak mentén álló kereszteknél: az egyik oldalon maga Szent Jakab apostol látható zarándokruhában, széles karimájú kalapban, kezében a zarándokbottal és a ráakasztott tökkulaccsal, míg a másik oldalon a Fájdalmas Anya (Pietá) látható. Stratégiailag fontos helyeken – útkereszteződésekben, városok határában vagy temetők közelében állították fel őket. A keresztény hit szerint megvédték az utazókat és a zarándokokat az ártó szellemektől és a gyakori útonállóktól.

Ponferradát elhagyva Columbrianos, Fuentesnuevas és Camponaraya aszfaltos utcáin átvágsz a hullámzó El Bierzo borvidék szőlőültetvényei közé, majd Cacabelos nyüzsgő óvárosát érintve gyalogolsz tovább. Innen egy izzasztó emelkedő visz fel Pieros falujába, ahonnan fentről megpillantod a hegyek közé ékelt, festői Villafranca del Bierzo-t, a mai napod legfontosabb történelmi állomását.

Amint beérsz a falu peremére, rögtön megpillantod a híres, 12. századi román stílusú templomot, az Iglesia de Santiago-t. Ennek az északi oldalában található a legendás Puerta del Perdón (A Megbocsátás Kapuja), amely rendkívüli jelentőséggel bír a Szent Években (Año Santo Jacobeo – amikor Szent Jakab ünnepe, július 25-e vasárnapra esik). 2027 ilyen év lesz. A középkor óta az a zarándok, aki betegség, sérülés vagy végletes kimerültség miatt képtelen volt továbbmenni és megtenni a hátralévő szűk kétszáz kilométert Santiago de Composteláig, ezen a kapun áthaladva megkapta a teljes bűnbocsánatot, a plenáris indulgenciát, pontosan úgy, mintha elérte volna a katedrálist. Ez a hely a megértés, az emberi korlátok elfogadásának és a kegyelemnek a végső szimbóluma a Caminón, ami előtt fejet hajtva indulsz tovább a völgy felé.

Útvonal: Trabadelo – La Portela de Valcarce – Ambasmestas – Vega de Valcarce – Ruitelán – Las Herrerías – La Faba – Laguna de Castilla – O Cebreiro – Liñares – Hospital da Condesa – Padornelo – Alto do Poio – Fonfría – O Biduedo – Filloval – Pasantes – Ramil – Triacastela
Természetesen, ha a hosszú táv túl megerőltetőnek bizonyul, az út könnyen kettébontható.

Hosszú nap vár rád. Ambasmestasban érdemes megállni a Casa Cantadora hostelnél. Elsőre csak benézel a templomba, ahol Knut, a hostel tulajdonosa éppen gyertyákat gyújt. Néhány perc múlva már egy kávé mellett beszélgettek. Ha felajánlja, fogadd el. Mire továbbindulsz, könnyen lehet, hogy azon gondolkodsz majd, miért nem itt foglaltál szállást. A helynek különleges hangulata van: skandináv egyszerűség, otthonos közösségi terek és olyan házi ételek, amelyekre még napokkal később is emlékezni fogsz. Reggelit is kérhetsz, és jó eséllyel ez lesz az egyik legjobb döntésed a szakaszon.

Reggeli után nekivágsz az O Cebreiróba vezető útnak. A táv alig tizenhat kilométer, a szintemelkedés viszont több mint hatszáz méter. Az ösvény folyamatosan felfelé kanyarog a Valcarce-völgyből a hegyek közé. Apró falvakon haladsz át, legelők és erdők váltják egymást, az út pedig hol aszfalton, hol köves földutakon vezet tovább. Ahogy emelkedsz, a levegő egyre hűvösebb és frissebb lesz. Egy ponton észrevétlenül átléped Kasztília és León határát, és már Galíciában jársz.

O Cebreiro különleges hely. A falu egy széljárta hegyháton fekszik, közel 1300 méteres magasságban. Kőből épült, kerek alaprajzú pallozák sorakoznak itt, vastag falakkal és jellegzetes rozsszalma tetőkkel. Ezek az épületek még a kelta időkből származó építészeti hagyományokat őrzik, és olyan látványt nyújtanak, mintha egy másik korszak maradt volna fenn a hegyek között.
A Camino történetének egyik fontos alakja, Elías Valiña is itt nyugszik. A helyi pap nevéhez fűződik a sárga nyilak rendszere, amely ma zarándokok millióinak mutatja az utat Santiago felé. A templom melletti sírján gyakran kagylók, kövek és apró üzenetek emlékeztetnek arra, milyen sokat tett a Camino újjáélesztéséért.
Érdemes időt hagyni O Cebreiróra. A ködben eltűnő háztetők, a hegyek fölött gyorsan változó fények és a falu nyugodt ritmusa olyan hangulatot teremtenek, amelyre sok zarándok a teljes út egyik legemlékezetesebb állomásaként emlékszik vissza.

Vagy maradsz a hegyi faluban, az esti zarándokmisét meghallgatni és a kézzel festett camino követ begyűjteni, vagy tovább indulsz. Ha így döntesz, akkor egy lélegzetelállító, magaslati galíciai menettel folytatódik a kaland. Az aszfaltút melletti makadám ösvényen indulsz el, ahol a köd gyakran teljesen körülöleli a tájat. Az első állomás Liñares, ahol a Szent István-templom jelzi, hogy jó irányba tartasz. Innen a terep hullámzik, a kilátás pedig folyamatosan tágul. Innen a terep emelkedni kezd, és hamarosan megérkezel az Alto de San Roque hágóhoz. Itt áll a Camino egyik legfontosabb szimbóluma, José María Acuña ikonikus bronz zarándokszobra. A széllel dacoló, kalapját fogó monumentális alak tökéletes fotópont, ami azonnal mehet a sztoridba, hiszen a kitartás valódi emlékműve.

Gyalogolsz tovább, és a hullámzó terepen hamarosan eléred Hospital da Condesa faluját. Ez a hely a régi zarándokkórházáról kapta a nevét, ma pedig a jellegzetes, palaköves galíciai építészetével fogad. A falu után az út finoman emelkedik Padornelo felé, miközben a környező legelők és a tehenek kolompolása adják a háttérzajt. A szakasz legnehezebb része most következik: fel kell kapaszkodnod az Alto do Poio csúcsára. Ez a pont 1337 méteren fekszik, és a Camino francia útjának legmagasabb galíciai pontja. A tetőn lévő legendás bár terasza tökéletes hely egy gyors energiapótlásra, miközben a fenti panoráma teljesen feltölti a lemerült aksikat.

A csúcsról egy kellemesebb, lankásabb rész veszi kezdetét. Fonfría következik, amely a tiszta vizű forrásáról ismert, majd az ösvény bevezet O Biduedo apró településére. Itt már érzed, hogy megváltozik a táj: a kopár, magashegyi legelőket lassan felváltják a dúsabb, zöldebb erdők és a gesztenyefák. A völgy felé ereszkedve áthaladsz Filloval és Pasantes tanyáin. Az ereszkedés néhol combfárasztó, de a lábad alatt elterülő Triacastela-völgy látványa maximálisan kárpótol. Közvetlenül a cél előtt éred el Ramil faluját, ahol egy több száz éves, monumentális 800 éves gesztenyefa mellett sétálsz el. Ez a természeti matuzsálem az utolsó nagy jelzőpont, mielőtt beérsz a végállomásra.

Útvonal: Triacastela – Balsa – San Xil – Montán – Furela – Pintín – Calvor – Aguiada – Sarria – As Paredes – Vilei – Barbadelo – Rente – Mercado da Serra – Leiman – Peruscallo – Cortiñas – Brea – Morgade – Ferreiros – Mirallos – A Pena – Mercadoiro – Moutras – Parrocha – Vilachá – Portomarín

Triacastela után a Camino Francés két teljesen különböző élményt kínál, így a választás a napi hangulattól és az egyéni tempótól függ. A San Xil felé vezető északi opció a klasszikus, természetközeli verzió. Ez a rövidebb, meredekebb emelkedőkkel induló szakasz tölgyeseken és apró galíciai falvakon kanyarog keresztül. Kevés a nyitott kávézó, a hangsúly a csenden és az elmélyülésen van. Fontearcuda és Furela érintésével az út hullámzik, majd Pintín után lassan ereszkedni kezd, végül beér Aguiada falujába. A déli, Samos felé tartó alternatíva hosszabb, a folyóvölgy aszfaltosabb és lankásabb terepén vezet. A völgyben fekvő Samos a szakasz kulturális központja, a hatalmas bencés kolostor miatt sokan választják ezt a kitérőt. Itt a helyi gasztronómia és a történelmi építészet dominál. Samos után az út mezőgazdasági területek és kisebb tanyák mellett halad tovább, és a dombokat megkerülve érkezik meg Aguiadába.

Aguiada után a két alternatíva egyesül, a zarándokok innentől közös nyomvonalon haladnak. San Mamede do Camiño és Vigo után a táj fokozatosan beépül, jelzi a nagyobb város közelségét. Az utolsó kilométerek Sarria külvárosán vezetnek át, az etap a lüktető, zarándokokkal teli városközpontban zárul.

Sarriában eldöntheted, hogy megállsz pihenni, vagy azonnal mész tovább. Akárhogy is, tankold fel a hátizsákod energiával, mert ami most jön, az a tiszta, hamisítatlan Galícia! As Paredes és Vilei felé indulva azonnal beszippant a hamisítatlan vidéki szabadság.

Barbadelo misztikus, középkori temploma mellett elhaladva érzed, ahogy a történelem és a saját utad tökéletesen összeér az árnyas tölgyesek mélyén. Rente és Mercado Serra után olyan kőfalak között navigálsz, amelyek évszázadok óta figyelik a hozzád hasonló utazókat. Leiman és Peruscallo felé haladva a régi hórreók mellett minden méter egyre jobban feltölt. Cortiñas és Brea után Morgade felé emelkedve folyamatosan feszegeted a határaidat, de a lendületed visz előre. És ekkor, Ferreiros határában meglátod a kőbe vésett, bűvös 100-as számot. Ez az a pont, ahol libabőrös leszel: megcsináltad a nehezét, már csak két számjegy választ el Santiagótól! Mirallos és A Pena után Mercadoiro dizájnos teraszain megérdemled a legfrissebb tortillát és a jéghideg frissítőt, miközben a többi zarándokkal cserélsz sztorikat.

Moutras és Parrocha lankáin már igazi flow-élmény a gyaloglás. Amikor Vilachá széléről megpillantod a Miño folyó hatalmas völgyét, a látvány fantasztikus, de pont itt kezdődik a trükkös rész. A híd előtt olyan meredek, zúzott köves, morzsalékos lejtőn mész lefelé, hogy jobb, ha végig a lábad elé nézel, és maximálisan koncentrálsz a lépteidre. Miután sikeresen leértél, jön a nap csúcspontja: átvágsz a folyó feletti hatalmas modern hídon, majd a monumentális kőlépcsősoron felkapaszkodva megérkezel Portomarínba, a víztározó partjára épült, különleges hangulatú történelmi kisvárosba.

Amikor az 1960-as években megépítették a Belesar víztározót, a Miño folyó duzzasztása miatt az óváros és a régi román kori híd teljesen víz alá került. A falu lakói azonban nem akarták elveszíteni a legfontosabb örökségüket. Elképesztő mérnöki és közösségi munkával a parton álló San Nicolás-erődtemplom minden egyes kövét egyenként megszámozták, a falakat óvatosan lebontották, majd felvitték a dombtetőre, az új Portomarínba. A monumentális épület ma is ott áll a tágas főtéren, pontosan ugyanúgy újraépítve, kőről kőre rekonstruálva. Ha közelebbről is megnézed a sötétszürke és barna homokkő blokkokat, a mai napig jól kivehetők a kövekre vésett számok és jelzések. Különösen száraz nyarakon, amikor a víztározó vízszintje jelentősen visszaesik, a völgyben még mindig láthatók a régi házak és a híd megmaradt romjai, miközben az élet és a történelem odafent, a biztonságos magasságban folyik tovább.

Útvonal: Portomarín – Toxibó – Gonzar – Castromaior – Hospital da Cruz – Ventas de Narón – Previsa – Lameiros – Ligonde – Airexe – Portos – Lestedo – Os Valos – Mamurria – A Brea – Palas de Rei

A Portomarín utáni szakasz rögtön egy komolyabb emelkedővel indít a lombok alatt. Májusban a 30 fokos hőség a maximális, 100%-os páratartalommal kombinálva igazi trópusi szaunaüzemmódot teremt a galíciai dombok között. Toxibó és Gonzar irányába haladva a fülledt levegő azonnal próbára teszi a kitartást, ezért kritikus fontosságú, hogy bőséges vízmennyiséggel indulj útnak. A folyamatos hidratálás ezen a részen alapfeltétel, a kulacsot érdemes sűrűn elővenni.

Castromaior dombos vidékén az ösvény közvetlenül a szabad ég alatt kanyarog, ahol az etap hetedik kilométere körül egy igazi történelmi kincshez érsz. Nem szabad elmenned a Camino de Santiago egyik legnépszerűbb régészeti lelőhelye, a Castro de Castromaior mellett. A francia út közvetlenül a vaskori erődítmény lábánál halad el, ahonnan egy kitáblázott, mindössze kétperces kitérővel jutsz fel a dombtetőre. Az időszámításunk előtti 4. századtól az időszámításunk szerinti 1. századig lakott település látogatása teljesen ingyenes, nincsenek kerítések vagy nyitvatartási idő, így akár kora hajnalban is bejárhatod a területet.

A történelmi kitérő után Hospital da Cruz és Ventas de Narón burkolt útjai következnek, ahol a Sierra de Ligonde lankái határozzák meg a látóhatárt. Previsa után eléred Lameiros falut, ahol közvetlenül az út mentén áll a zarándokok kedvelt pihenőhelye, a Capilla de San Marcos Os Lameiros. Ez az apró, magányos kápolna kiváló ráhangolódást nyújt a falu után következő híres, 17. századi barokk kőkereszthez, a Cruceiro de Lameiroshoz. Ligonde után Airexe és Portos házai között haladsz tovább, ahol a helyi gazdaságok mindennapi élete kísér, miközben az út menti hagyományos kutak kiváló pontot jelentenek a vízkészletek teljes újratöltésére.

Palas de Rei tökéletes helyszín a nap lezárásához, egy igazi zarándokcsomópont, ahol a délutáni órákban beindul a klasszikus Camino-életérzés. Bár a város építészetileg modernebb, mint a korábbi megállók, a logisztikája és a hangulata miatt az egyik legkényelmesebb bázis az utolsó szakaszok előtt.

Útvonal: Palas de Rei – San Xulián do Camiño – Pallota – Ponte Campaña – Casanova – Leboreiro – Furelos – Melide – Carballal – Boente – Castaneda – Ribadiso da Baixo – Arzúa – Taberna Vella

Palas de Rei után San Xulián do Camiño jellegzetes román kori temploma indítja a napot. Pallota és Ponte Campaña után az út Casanova apró településén vezet keresztül, ahol a hagyományos galíciai építészet határozza meg a környezetet. A tartományi határt átlépve Leboreiro történelmi faluja következik, ahol az egykori zarándokszállás és a macskaköves utcák mutatják a múlt nyomait. Melide előtt Furelos középkori hídján kelsz át, amely kiváló fotópont a folyó felett. Megérkezve Melidébe a gasztronómia veszi át a főszerepet, ez a település a galíciai polip, a pulpo abszolút fővárosa. A helyi pulperíákban a frissen szeletelt, olívaolajjal és paprikával megszórt tengeri fogás azonnali energiabomba a folytatáshoz.

Melide után Carballal és Boente következik, ahol a hullámzó domborzat miatt a terep folyamatosan változik. Castaneda tölgyesei után az út leereszkedik Ribadiso da Baixo völgyébe. Ez a folyóparti zarándokhely a hűvös vizével és a régi kőházaival tökéletes lokáció a lábak pihentetésére. Innen egy komolyabb emelkedő vezet fel Arzúa városába, amely a krémes sajtjairól híres. Érdemes itt ismét ellenőrizni a kulacsokat és a felszerelést.

Arzúa után az út hamar bevezet az első hatalmas eukaliptuszerdők közé, ahol a fák intenzív, friss illata ad teljesen új karaktert a gyaloglásnak. Ezen a sűrű, árnyas erdei szakaszon haladva éred el Taberna Vella csendes, vidéki házait, amely számodra az etap végpontját jelenti. Mivel Sarria után ugrásszerűen megnő a zarándokok száma, a szállásokon a completo (megtelt) táblák is megsokasodnak, így érdemes időben lépned és biztosítanod a helyedet. Tabernavellában Heidi szállása az a hely, ahol a nap végén azonnal otthon érzed magad. A szállás kifejezetten kedves, barátságos, és mindössze néhány ággyal üzemel, garantálva a családias hangulatot. A házigazda gondoskodása maximális, akár a mosást is leveszi a válladról a nap végén. Miközben a kertben csirkék és macskák szabadon barangolnak, tökéletes falusi idillt teremtve a pihenéshez. Az estét a házias ételek és a közös vacsora koronázza meg, ahol a többi utazóval megosztott történetek teszik teljessé ezt a pihentető megállót.

Útvonal: Taberna Vella – Salceda – Brea – Santa Irene – A Rua – Pedrouzo – Amenal – San Paio – Lavacolla – Vilamaior – San Marcos – Monte do Gozo – Santiago de Compostela

Taberna Vella után megkezdődik az utolsó, érzelmekkel teli visszaszámlálás Santiago de Compostela felé. Az út elsőként Calzada és Calle apró, vidéki településein vezet keresztül, ahol a jól járható földutak mellett továbbra is a galíciai mezőgazdaság mindennapi képei dominálnak. Salceda és Brea érintésével az ösvény folyamatosan hullámzik, majd Santa Irene árnyas eukaliptuszerdői következnek, ahol a fák illata kíséri a lépteidet a zöld alagutakon (corredoiras) át.

A következő nagyobb logisztikai csomópont O Pedrouzo (Arka), az utolsó klasszikus zarándokbázis a végcél előtt. Innen a terep sűrű erdőkön és tölgyeseken vezet keresztül, miközben elhaladsz a santiagói repülőtér kifutópályája mellett, ahol a fejed felett elszálló repülők már a modern világ közelségét jelzik. San Paio faluja után egy határozott emelkedő következik, amely felvisz a híres Monte do Gozo (az Öröm Hegye) tetejére. Ez az a kultikus pont, ahonnan a zarándokok évszázadok óta először pillantják meg a távolban magasodó katedrális tornyait. A dombtetőn álló monumentális zarándokszobor tökéletes helyszín a ráhangolódásra, mielőtt megkezdenéd az ereszkedést.

San Lázaro elővárosán keresztül lépsz be Santiago de Compostela területére. A modern negyedek utcái után a középkori óváros szűk, macskaköves sikátorai vesznek körbe, ahol az utcai zenészek dallamai visszhangoznak a neoklasszikus és barokk kőfalak között. Az íves tengerparti kapun, az Arco do Pazón átsétálva a dudások zenéje vezet be a végső úticélhoz. Beérve a monumentális Praza do Obradoiróra, a fenséges Santiago-katedrális előtt, a földre leülve vagy a hátizsákodra dőlve ünnepelheted meg a megérkezést a világ minden tájáról sereglett zarándoktársaddal együtt. Ultreia et suseia!

Ahhoz, hogy a névre szóló igazolást, vagyis a Compostelát a kezedben tarthasd, fel kell keresned a katedrális közelében található zarándokirodát, az Oficina de Acogida al Peregrino-t. A folyamat ma már rendkívül gördülékeny és digitalizált. Az irodába belépve, vagy akár már a városba menet egy QR-kód segítségével online regisztrálsz a hivatalos rendszerben, ahol megadod a személyes adataidat és a zarándoklatod indulási pontját. Amikor a sorszámodat a kijelzőre vetítik, az egyik szabad pulthoz lépsz, ahol átadod a végig hűségesen gyűjtött, pecsétekkel teli zarándokútleveledet, a Credential-t. Az ügyintéző alaposan átnézi a bélyegzőket, különös tekintettel az utolsó, Sarria óta megtett 100 kilométerre, ahol naponta legalább két pecsétet kellett beszerezned a templomokban, albergue-ekben vagy kávézókban. Miután mindent rendben talál, kinyomtatja és ünnepélyesen átadja neked a latin nyelvű Compostela oklevelet, amely hivatalosan is igazolja a teljesítményedet. Ha szeretnéd, egy minimális összegért kérhetsz egy másik igazolást is (Certificado de Distancia), amely a megtett kilométerek pontos számát és a napok időtartamát mutatja.